Elektromobilitás
Elektromos meghajtású gépek és rendszerek már több, mint egy évszázada jelen vannak az életünkben. Gondolhatunk itt akár a Millenniuni Földalattira is. Napjainkban az elektromos meghajtások látványos újrafelfedezését a környezetvédelem és a fenntarthatósági alapelvek általános terjedése támogatja. A kialakult közgondolkodás szerint az elektromos alapokra helyezett közlekedés (és meghajtások) nulla emisszióval képesek működni. Ez azonban bizonyos mértékig téves megállapítás. Körülbelül annyira emisszió mentes, mint a villamos energiarendszer. Ugyanakkor a gondolat lényegét tekintve és a közjó érdekeit előtérbe helyezve az e-mobilitás helyes irányt mutat a világ számára a fejlődésben.
A jelenlegi erőműparkot tekintve Magyarországon az erőművi kapacitás fele közel-kibocsátásmentes, a másik fele pedig erősen kibocsájtó. A mai helyzetben mondhatjuk, hogy az elektromos autózás és meghajtás elterjedésével körülbelül 40%-nyi széndioxid-kibocsájtás csökkenést a közlekedésben el tudunk érni, de önmagában az elektromos meghajtások elterjedése nem oldja meg a kibocsájtás és a klímaváltozás kérdését. Ennél nagyságrendekkel nagyobb tettekre és beruházásokra lesz szükség.
Ami tovább árnyalja a képet, hogy mindezen kibocsájtás-csökkentési feladatokat globális szinten értelmes csak tervezni és kezelni, hiszen hiába vannak teljesen megújuló energiával termelő országok a világban, ha ezek mellett a globális energiatermelés túlnyomóan és erősen szennyező marad "távoli" országok elmúlasztott beruházásai miatt. Ebből a szempontból tehát nincs egyéni Jó gyakorlat vagy nincs értelme egyéni világcsúcsról beszélni, azzal büszkélkedni a dekarbonizációs vagy elektromobilitási átállásban. Együttesen, világ szinten és kiegyensúlyozottan szükséges kezelni az energiarendszerek, a közlekedés és a gyártástechnológiák átalakítását. Vagy minden ország vállvetve bevállalja a technológiai paradigmaváltásokat, vagy együtt bukik minden egyes ember, ország, kormány, vállalat: Eminens is és "nemtörődöm" diák is. Jó példa a sikeres együttműködésre, az egységes fellépésre a freon kiiktatása a klíma- és hűtéstechnológiából a nyolcvanas években, világszinten.
Az elektromobilitás napjainkra egyre komolyabb eredmények mentén is tetten érhető. Elektromos meghajtású buszok, autók, robogók, kerékpárok milliói lepik el az utcákat. Más újszerű közlekedési formák alakulnak, mint például a drón, az elektromos meghajtású repülőgépek, vízi járművek. Új fogalmakat tanulunk és új infrastuktúra épül körülöttünk. A Solar Impulse, a Magnus Aircraft kétüléses oktató elektromos sportrepülőgépe, V2G technológia, hidrogén technológiák és kapcsolódó technicus-terminus-ok. 2030-ban már mindannyian inkább elektromos autóval fogunk közlekedni és furcsán nézünk majd a benzinnel-gázolajjal hajtott járgányokra és tulajdonosaikra, csakúgy, mint 1990 után a kétütemű motorral szerelt Trabantos autós kollégákra.
A technológiai kihívások az e-mobilitásban a megújuló forrásból származó elektromos energia előállítás és -tárolás körül összpontosulnak. Az energiatárolásban még nem dőlt el, hogy mi válik az uralkodó technológiává, a kémiai akkumulátorok vagy a hidrogéncellák és hidrolízisre épülő energiatároló technológiák. Mindegyik technológia vágtató tempóban fejlődik, akár éveken belül is olyan game-changer innovációk, diszruptív technológiák is várhatók, amelyek akár teljesen átírhatják a mindennapi életünket is.
Mi a Zöld Keresztben tudatosan katalizáljuk az Elektromobilitás mihamarabbi térnyerését átalakuló világunkban, mert tudjuk, ez az egyetlen helyes út.